Hová tűnik a tél elmúltával a havas utakra kiszórt só? Kutatók megállapították, hogy a nagyvárosok környékén található utakra évente kiszórt 350.000 tonna jégmentesítő só 70 százaléka a vízfolyásokban gyülemlik fel. Az amerikai Minnesota Egyetem kutatói több, mint két évtizede követik nyomon Minnesota állam fővárosának (Twin Cities) környékén levő tavak, folyók, megfigyelő kutak egyre sósabbá válását. A kutatás eredményei az európai és magyarországi lakosok számára is elgondolkodtató tényeket tartalmaznak.
"Eddig még senki sem kérdezett rá, hová lesz végül a só, amelyet a téli szezonban az utakra szórnak" - mondta a kutatásvezető, az egyetem civil engineering professzora. "Kutatásunk eredménye nagyon aggasztó." Az amerikai metropolisz környékén levő 39 tavat, három nagy folyót, 10 mellékfolyót és számtalan megfigyelő-kutat vizsgáltak meg. Úgy találták, hogy a nagyváros környéki utakra évente kiszórt 350.000 tonna jégmentesítő só 70 százaléka a vízfolyásokban gyülemlik fel a téli időjárás elmúltával.
Nyomjelzővel követték a nátrium-klorid mozgását a vízrendszerben, hogy meg lehessen különböztetni az emberi eredetű sószennyezést a geológiai eredetű sótól. Megállapították, hogy az elmúlt 22 év alatt a 39 városkörnyéki tó sókoncentrációja hasonló ütemben növekedett, mint az útszóró-só eladás Minnesota államban. Mindkettő kimagasló szintet ért el, ami oda vezetett, hogy már most is jelentős a tavak sókoncentrációja, és ha a jelenlegi trend folytatódik, akkor ez is megkétszereződik - nagyjából ötven év alatt. Az 1950-s években még gyakorlatilag sómentes volt a tavak vize.
Leginkább a növényeket károsítja az utak téli sózása, de például a rovaroknak és a többi élőlénynek sem tesznek jót. A kutyatulajdonosok számára ismerősen hangzik a télen sétáltatott kedvenceik tappancsainak só által kikezdett látványa. Kutatók azt is megállapították már, hogy több esetben okozta a hirtelen megnövekedett sótartalom különböző tavakban a hirtelen fellépő tavaszi halpusztulást is.
Már alacsony sószennyezettség is komoly veszéllyel járhat, hiszen sóssá válnak az édesvizek: ha folyamatosan 250 milligramm/liter a sókoncentráció az élővízben (ami 19 liter vízben egy teáskanálnyi sónak felel meg), káros lehet a vízi élőlényekre. Minnesota állam Szennyezést Ellenőrző Hatósága már 5 olyan vízfolyást tart számon, ahol a sószint miatt csökkent a biodiverzitás, fejlődési problémák mutatkoztak az erdei békáknál, csökkent az ott élő halak mennyisége és fajainak száma, és pusztulni kezdtek azok az apró élőlények, amelyek a tápláléklánc alján találhatók.
Emellett az autóutak mentén a talajból mobilizálta, könnyebben felvehetővé tette a növények számára a nátriumklorid a nehézfémeket. Azt ajánlják a kutatók, hogy megfelelő oktatásban részesítsék a vállalatok a sószóró gépekkel dolgozó munkásokat, hogy tartsák be az előírásokat. Sokkal takarékosabban is lehet bánni a sóval: azt ajánlják a kutatók, hogy egy 100 négyzetméteres területre elegendő 1-3 csészényi só. Amióta - két éven át - az egyetem ezek szerint az előírások szerint járt el, 41 %-kal csökkent a kiszórt só mennyisége. Ráadásként már az első évben 50.000 dollárt takarítottak meg az útszóró só árán.
De mi lehet még megoldás a téli sózás csökkentésére vagy elkerülésére? A válasz az alkalmazkodás. Ne akarjunk télen olyan gyorsan autót vezetni vagy éppen sétálni a csúszós járdákon, lassítsunk egy kicsit életünkön, és akkor a sóra sem lesz akkora mennyiségben szükség. Érdemes egyébként só helyett sötét színű érdesítő anyagokat kiszórni a lefagyott vagy jeges útfelületekre. A sötét apró szemű kavicsok összegyűjtik a napfényt, és máris olvadni kezd a lefagyás. Hogy idén és jövőre milyen tél várható, azt külön is kielemeztük már.